- Add ide a kést.
- Milyen kést?
- Amit a kezedben tartasz.
- Az nem kés, hanem olajág.
- Akkor add ide az olajágat.
- Nem adom.
- Miért?
- Mert akkor nálad lesz a kés.
A két szerepre a foglalkozáson Béla és Jenő önként jelentkezett. Mindketten elégedettek voltak választott alakjukkal: Béla a jóság és szeretet erkölcsi fölényében tetszelgett, Jenőnek a késes pasi ravaszsága imponált, az, hogy nem hagyta átverni magát. Zavarba akkor jöttek, amikor azt az utasítást kapták, hogy cseréljenek szerepet. Eljátszották a jelenetet, majd percekig megrendülten, némán álltak a nem létező színpadon.
Béla később elmesélte, hogy a mostohaapja a szekrényében a frissen vasalt ingek alatt egy bajonettet tartott arra az esete „ha bántani akarnának minket”. Később ezzel a szuronnyal kergette ki a házból őt és az anyját. Jenő feszülten hallgatta a történetet, majd felidézte, mennyire felkavarta a látvány, amikor egy csirkevágás után az anyja a kötényébe törölte a véres kést.
Kiderült, hogy a csoportban szinte mindenkinek volt valamilyen nyomasztó kés-élménye.
