Eredetileg a pszichodráma nem irodalmi műfaj, hanem pszichoterápiás módszer. Blogunk a fogalmat újraértelmezve kívánja megteremteni az abszurd pszichodráma műfaját, mint a leghatásosabb traumaterápiás eszközt.
De vegyük sorra a fogalmakat.
A pszichotrauma (pszichés vagy pszichikus trauma) az emberre ható, külső vagy belső eredetű pszichés túlhatások (sokk, stressz, tartós frusztráció) nyomán kialakuló lelki sérülés. A trauma túlterheli a normális szabályzó működéseket, és így a személyiségre jellemző összetartottság elvész, regresszió jelentkezhet, valamint kóros pszichés jelenségek alakulnak ki. A traumás állapotra jellemző a disszociatív hárítás, melynek során a tudat, a memória és az identitás, valamint a környezet észlelésének korábbi integrált funkciói bomlanak fel.
A traumaterápia (a pszichoterápia részeként) legelső sorban a fent leírt jelenség, a pszichés trauma hatásainak enyhítését, kezelését, lehetőség szerint megszüntetését célozza a legkülönfélébb módszerekkel, illetve foglalkozik a trauma megelőzésével és/vagy azzal, hogy a pácienst felkészítse egy várhatóan kialakuló stresszes helyzetek és frusztrációk könnyebb átvészelésére.
A pszichodráma nem egyéb, mint a pszichoterápiás kezelés gyakorlatában mintegy nyolcvan esztendeje megjelent akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-terápiás módszer, melyet eredetileg Jacob Levi Moreno a múlt század első felében dolgozott ki, és Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.
Az abszurd irodalmi pszichodráma a fentiek figyelembevételével teremtett irodalmi műfaj, amelyben szerves egészet alkot az abszurd jelenetet, párbeszédet, monológot, szituációt megjelenítő szöveg és a szöveg csoportterápiás alkalmazását leíró kiegészítés.