- az oldal az UNGPARTY része - projekt- és bloggazda: Balla D. Károly -

Beszéljen a gyermekkoráról!

 2014.08.20. 14:55

    – Beszéljen a gyermekkoráról!
    – Minek?
    – Szeretném önt megismerni.
    – De én nem szeretném.
    – Talán tudok segíteni.
    – Nem kértem segítséget.
    – Önnek komoly problémái vannak, és még komolyabbak lesznek.
    – De azokat nem maga fogja megoldani.
    – Valóban, de talán tudok segíteni, hogy ön viszont megoldja őket.
    – Igazán?
    – Beszéljen talán először a gyerekkoráról.
    – Minek?
    – Hogy megismerjem. És hogy megoldást keressünk…
    – Ugyan. Mi köze a mostani állapotomnak a gyerekkoromhoz?
    – Több, mint gondolná. Kezdje el. Hol született?
    – Maga nem ismeri azt a város.
    – Épp azért kérdezem. A szüleiről is szívesen…
    – Nézzen ide, uram! Én egy másik országban élek, olyan viszonyok között, amilyenekkel maga csak a tévében találkozik. Arról sincsen fogalma, milyen az, amikor az ember nem tud felállni a székről és nem képes egyetlen lépést sem tenni. Hát hogy akar maga nekem segíteni? Hazajön velem és eltartja helyettem a családomat? Vagy talán újra járni fogok, ha beszélek a szüleimről? Nem. Na látja.
    – Épp azért lenne fontos kontaktust teremtenünk, hogy ön megtanulja ezt a speciális helyzetet kezelni.
    – Mit kell ezen kezelni? Mi változik attól?
    – Ön számos olyan problémával fog találkozni, amelyekre nincs felkészülve. Szembe kell néznie például…
    – Na hagyjuk. Ha majd kell, szembenézek. De ennek semmi köze a gyerekkoromhoz.
    – Jó, nem bánom, mellőzzük ezt a témát. Akkor kérem, beszéljen a házasságáról.

A szöveg kiosztása után ezúttal nem következett a szokásos kínos csend, nyilván azért nem, mert ezúttal a terapeuta megkímélte a csoportot az olykor brutalitásnak ható abszurditással való szembesüléstől (lásd pl itt). A fenti párbeszéd mindenki számára első olvasatra érhető és emészthető volt és senki sem talált benne semmi zavarba ejtőt. Önként jelentkezőkben sem volt hiány, végül Endrére és Miklósra esett a választás.

Endre ragaszkodott ahhoz, hogy ő a hajthatatlannak mutatkozó páciens szerepét játszhassa, Endre kicsit vonakodva bár, de elfogadta a pszichológus szerepét. Először olvasópróba következett, majd a terapeuta elvette a szereplőktől a szöveget és megkérte őket, hogy játsszák el a jelenetet, természetesen szabadon rögtönözhetnek, ahol nem emlékeznek a szövegre.

Kissé erőltetett és vontatott párbeszéd tanúi lehettek a csoport néző-hallgató tagjai, de ezt a korábbi foglalkozások fel-felszikrázó feszültségére emlékezve senki sem bánta.

Ám ezek után a terapeuta arra kérte őket, folytassák a jelenetet, Endre faggassa a házasságáról Miklóst. Aki - ezt a terapeuta jól tudta - legényember. Szemben Miklóssal, aki többek között megromlott házassága miatt vett részt a csoportterápiás programban. Így várható volt, hogy a saját házasságával kapcsolatba hozható kérdéseket fogja feltenni.

Talán a harmadik vagy negyedik - még semlegesnek látszó - kérdés után történt, hogy az addig szerepe szerint konok oppozícióban szorongó Miklós váratlanul eljátszotta a megnyílást, kitárulkozást és legényember létére egy valódi családi viperafészek képeivel válaszolt az egyre inkább megdöbbenő Endre kérdéseire. Egy ponton az is kiderült, Miklós a szülei házasságának pokoli pillanatait elevenítette fel a rémült, de kíváncsiságától hajtva továbbkérdezésre kényszerülő Endre számára. 

"- És akkor apám ráült az ütéstől tehetetlenül fekvő anyám hátára... Ráültem a feleségem hátára, hátracsavartam a kezét és füléhez hajolva megkérdeztem, hogy csak az igazgatóval feküdt-e le vagy a főmérnökkel is."

Félve attól, hogy az előadás túl plasztikusra sikerül és az érzékenyebbeket megrázza a családi terror képe, itt a terapeuta megszakította az előadást. A hallottaktól megrendült Endre az ezt követő beszélgetésben nem vett részt. Viselkedéséből a terapeuta arra következtetett, hogy végig a tündéri feleségére és példásan szép házasságukra gondolt.



Az oldal valamennyi szövege szerzői jogvédelem alá esik. Újraközlés, bárminemű feldolgozás csak a szerző engedélyével jogszerű - © Balla D. Károly

A bejegyzés trackback címe:

http://traumaterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr156620819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu


Pszichodráma - Traumaterápia - Pánikbetegség - Agorafóbia - Viselkedésterápia



Balla D. Károly alkotta meg - bár nem minden előzmény nélkül - az irodalmi minimalizmus jegyében a pszichodráma abszurd változatát. Mint kiderült, ez a pszichoterapeuták által jól alkalmazható csoportterápiás módszer

a pánikbetegség kezelése és az agorafóbia tünetei csökkentése



valamint egyéb szorongásos vagy akár depressziós panaszok kezelése terén. Pszicho trauma terápia - traumaterápia, kortárs magyar irodalom, pszichoterápia, pszichodráma csoportok indulása, szorongás és félelem, az egészség életmód kialakítása, pánikbetegség és moden társadalom, az agorafóbiás tünetek kezelése ,egészséges_életmód Az abszurd irodalmi pszichodráma nem egyéb, mint a pszichoterápiás kezelés gyakorlatában mintegy nyolcvan esztendeje megjelent pszichodráma-terápia legmodernebb eszköze, amely hatásos lehet a pánikterápiában. A pszichodráma általános értelemben nem irodalmi műfaj, hanem akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer. De mi a pánikbetegség? A PÁNIKBETEGSÁG téves társításokon alapuló viselkedészavar. Pánikbetegnek azt tekintjük, akinek rendszeresen vannak pánikrohamai. A pániktól való félelem maga is pánik betegségre utal, végső formája az agorafóbia és a depresszió.