- Kérlek, ne kapcsold le a lámpát!
- Lekapcsolom, te már nagyfiú vagy.
- De tudod, hogy félek.
- Nincs mitől.
- De én félek.
- Mitől?
- A sötéttől.
- A sötét még nem bántott senkit.
- Akkor maradj velem. Ha itt vagy, nem félek.
- Nem maradhatok. Dolgom van. Különben is nagyfiú…
- De én félek egyedül a sötétben.
- Nem leszel egyedül, tessék, ideteszem neked a Brumit. Ő majd vigyáz rád.
- Benne nem bízhatok, amióta megerőszakoltam.
A nagyfiú
2011.11.25. 10:55Az ajtó két oldalán
2011.11.21. 10:35- Nyisd ki.
- Nem nyitom.
- Én vagyok az, nyisd ki.
- Nem nyithatom.
- Ne csináld ezt, mondom, hogy én vagyok.
- Akkor se nyithatom.
- Hoztam enni neked, be kell engedned.
- Nem tehetem.
- Én már nem haragszom rád. Nyisd ki az ajtót.
- Nem nyithatom.
- De hát miért?
- Nem érem el a zárat.
- Hogyhogy nem?
- Túl rövid láncot tettél a nyakamra.
Tor (csótány és ártány)
2011.11.20. 11:27- Kérem a sót.
- Nem láttad a csótányt?
- Csak az ártányt. Kérem a sót.
- Sehol sem látom.
- Ott van a tányérod előtt.
- A csótány?
- Nem.
- Akkor az ártány?
- Csak a vére. Kérem a sót.
- Nem láttad a csótányt?
- Agyoncsapnám.
- Az a disznó a barátom volt.
- Leszúrtam. Sótlan a vére.
- Pedig belesütöttem a csótányt.
Kés és tekintet
2011.11.17. 21:53A férfinak az a feladata, hogy mindenáron szemmel tartsa a nőt. Feszülten követi minden mozdulatát. A kezét, ahogy leereszti. A lábát, ahogy odább teszi. Amikor a nő nem mozog, a férfinak a tekintetét kell követnie. A nő előbb a közeli dombot nézi (a férfi követi), aztán az út menti fát (a férfi követi), aztán a döglött kutyát az ól előtt, majd a véres kést a férfi kezében (a férfi követi, követi). A nő ezután váratlanul a férfi szemébe néz. A férfi megrémül és arca elé kapja a kést, mielőtt megvakulna.
Felnézhetsz
2011.11.17. 09:45- Most már felnézhetsz. Nincs fent semmi.
Kés és olajág
2011.11.16. 14:39- Add ide a kést.
- Milyen kést?
- Amit a kezedben tartasz.
- Az nem kés, hanem olajág.
- Akkor add ide az olajágat.
- Nem adom.
- Miért?
- Mert akkor nálad lesz a kés.
A pszichodráma
2011.11.11. 19:37A pszichodráma mint csoportterápiás vagy egyéni terápiás módszer nem tartozik a legelterjedtebb traumaterápiás kezelések közé, ám kétség kívül alkalmas a kitűzött cél - a trauma keltette pszichés zavarok enyhítése - részleges vagy teljes elérésére. Éppen ezért blogunkban rendszeresen foglalkozni fogunk mind kognitív, mint emocionális vonatkozásaival, továbbá pedig - és ebben talán egyedülállóak leszünk - irodalmi igénnyel fellépő pszichodráma-szövegeket is közreadunk. Sőt, ezen a téren műfajt kívánunk teremteni: az abszurd pszichodráma műfaját. Több éves klinikai tapasztalatunk ugyanis azt igazolja, hogy az abszurditás messzemenően alkalmas a lélek felszabadítására.
A pszichotrauma
2011.11.10. 11:43Meghatározás. A pszichotrauma (pszichés vagy pszichikus trauma) az emberre ható, külső vagy belső eredetű pszichés túlhatások (sokk, stressz, tartós frusztráció) nyomán kialakuló lelki sérülés. A trauma túlterheli a normális szabályzó működéseket, és így a személyiségre jellemző összetartottság elvész, regresszió jelentkezhet, valamint kóros pszichés jelenségek alakulnak ki. A traumás állapotra jellemző a disszociatív hárítás, melynek során a tudat, a memória és az identitás, valamint a környezet észlelésének korábbi integrált funkciói bomlanak fel. (Angolul Psychological trauma)
A traumaterápia (a pszichoterápia részeként) legelső sorban a pszichotrauma hatásainak enyhítését, kezelését, lehetőség szerint megszüntetését célozza a legkülönfélébb módszerekkel, illetve foglalkozik a trauma megelőzésével és/vagy azzal, hogy a pácienst felkészítse egy várhatóan kialakuló stresszes helyzet könnyebb átvészelésére.